- Na jó, figyelj. Ha egyszerre megyünk ki az épületből, akkor újabb megerősítést adnánk az embereknek - magyarázta a következő pillanatban Sehun.
- Hallgatlak nagyokos - ültem törökülésbe az ágyon. Tudtam, hogy nem az ő hibája a dolog, és én is bűnös voltam, de nem az én ötletem volt. Mérges voltam erre az idiótára és magamra is.
- Te mész el előbb. Feltűnés nélkül ki tudsz lopózni, mivel az arcod nem látszott teljesen a képen. Úgy sem gondolják, hogy egy külföldivel kezdenék ki - kezdett el rendezkedni idegességében.
- Hát kösz, persze a nagy idol, Oh Sehun soha nem vetné ki a hálóját egy nyomorult külföldire - ironizáltam bosszúsan.
- Nem így értettem, te is tudod - fordult felém szánakozóan.
- Tisztában vagyok vele... - dünnyögtem.
Magam sem értem miért voltam, olyan bosszús. Zavart, hogy lenéznek, bántott az egész cikk, hiszen Luhan már biztosan látta. Hazudtam neki, és ne is beszéljünk Chanyeolról... Valamilyen szinten féltem tőle. Nem tudtam mit fog csinálni, és nem akartam, hogy félre értse a helyzetet. Meg akartam magyarázni neki , de még mielőtt megértetném vele a dolgokat, rendbe kell szednem, körülbelül egész Korea tévhitét.
***
- Mondtam én ,hogy ez lesz - pötyögtetett telefonján Baek.
- Hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen ? - fogta a fejét Suho. Lay közvetlenül mellette állt, és próbálta nyugtatani a csapat leaderét.
- De akkor most ők járnak vagy mi ? - tette fel a minden pénzt megérő kérdést az énekes madár.
- Persze, hogy nem ! - vágta rá azonnal Chanyeol és Kai.
- Az egy dolog, hogy ti ezt nem szeretnétek... - forgatta a szemeit D.O, miközben a szokásos könyvét bújta.
- Senki nem mondta, hogy érdekel a dolog - fordította el fejét sértődötten a manó.
- Csak Sehun miatt aggódunk - próbálta jobban kimagyarázni a helyzetet Jongin.
- Hát hogyne! Még be is buzultok itt nekünk - nevetett fel harsányan Chen.
- Jaj, komolyan már! Csönd legyen! Inkább foglalkozzatok Luhannal. Ha már veszi a fáradságot, és betolja a seggét hozzánk, akkor ne ezt az idióta vitát kelljen hallgatnia - kelt ki magából végérvényesen Suho.
- Hamarosan itt lesz - pillantott karórájára Lay.
- Épp itt van az ideje - fújtatott Tao.
Persze az elmúlt évek történéseit nem hozták fel, nem akarták elismerni, de rettenetesen hiányzott nekik a fogyatékos, cuki, férfias férfi csapat társuk. Persze Sehun lelkivilágát többen nem értették, így nem álltak haragban Luhannal. Valamelyest maradt némi kételyük a fiúval kapcsolatban, ám Kris sikeresen megértette velük a dolgokat.
- Emlegetett szamár - mutatott a tévére unottan Baekhyun.
A képernyőn Luhan volt, amint egy sajtókonferenciát ad. A műsor a végéhez ért, ám senki nem számított a következő kérdéssorra.
- Jó barátok Sehhunal igaz? - tette fel a kérdést, az egyik neves újságíró, meg sem várva a választ, egy újabb idegesítő mondatot tett fel - Mit tud a fiú párkapcsolatáról? - erre Luhan jó ízűen felnevetett.
- Sajnálom, de azt kell mondjam, hogy az egész ügy csak egy pletykává nőtte ki magát. A lány a képen velem találkozott, én kértem meg jó barátomat, hogy látogassanak meg.
A fiú kijelentésére az egész teremben nagy zsivaj keletkezett. Tömérdek kérdés szállt a színész felé, aki csak mosolyogva állt ,amíg le nem csitult a társaság.
A következő, talán értelmes kérdésre a válasz nagyobbat robbantott, mint azt az ember hitte volna.
- Ezek szerint a lány az ön barátnője? - tértek azonnal a lényegre.
- Nem, ő a feleségem - mosolygott továbbra is önelégülten, ám a szemei furcsán csillogtak.
- Azt a kurva...- törte meg a már-már kínosnak ígérkező csöndet Baekhyun - Na erre már én sem számítottam... - nézett körbe a társaságon.
- Tudta ezt egyáltalán valaki? - kérdezte a társaságtól Suho.
- Mibe kevert titeket ez a lány? - lapozott egyet regényében Kyungsoo .
- Nem csinált semmi rosszat! - nézett mérgesen Kai barátjára.
- Nocsak, hogy fogod a pártját. Talán nem zavar ,hogy konkrétan átvert minket? - feszítette tovább a húrt Tao.
- Belegondoltál már, hogy mennyi választása volt? - mordult fel Chanyeol - Különben is, ha elmondta volna, azonnal elítéljük... - vallotta be az igazságot a manó fülű.
- Ez akkor sem okod erre, aztán meg Luhan is mondhatott volna pár szót - szontyolodott el Chen.
- Jól van srácok! Inkább ezeket beszéljük meg később. Luhan lehet csak kitalálta, hogy védje a seggét ennek a szerencsétlen maknae-nak - biztatta a társaságot Lay.
- Úgy van! Amúgy meg miért érdekel minket ennyire egy tök ismeretlen kislány? - forgatta tovább a témát Xiumin.
- Haza mentem - kapta fel zakóját Chanyeol, majd kiviharzott az öltözőből.
- A hős szerelmes elhagyta a termet, ismétlem a hős szerelmes elhagyta a termet! - ordibálta Chen.
- Mekkora egy gyökér vagy te is - sóhajtott Tao.
- Miért nem zúgott bele, vagy mi ? - lepődött meg a cica mosolyú fiú.
- Legalább így felfogja, nem érdemes házas csajjal kezdeni - reagálta le Baek.
***
- Rendben, igyekszünk. Értettem. Persze. Köszönöm - hallatszottak Sehun szavai, aki éppen a menedzserrel telefonált.
Az én telefonom sem tétlenkedett. Kai, Chanyeol, sőt még Luhan is hívott egyhuzamban legalább tízszer. Nem volt energiám válaszolni nekik. Nem értettem ,hogyan keveredtem ilyen botrányba és miért nem hagynak békén. Nem elég ha tartunk egy megbeszélést az egyik kibaszott főkolompossal?
- Gyere, még is csak együtt megyünk. Hyung küld értünk egy kocsit - nézett le rám szomorúan Sehun.
- De nem lesz ebből újabb botrány? - nyúltam keze után, ami segítséget nyújtott a feltápászkodáshoz.
- Elvileg nem... -gondolkozott el pár pillanatra.
- Miért? - ráncoltam homlokomat.
- Luhan hazudott, hogy kimentsen a pácból...- sóhajtott egy fájdalmasat.
- Tessék? - emeltem fel hangomat azonnal.
Milliárdnyi gondolat cikázott a fejemben. Mikor és hol, meg pontosan miért is hazudott Luhan?
- Azt mondta a felesége vagy és ,hogy vele találkoztunk tegnap... - nézett a szemembe, mint aki el is hiszi, azt amit éppen mond.
- A.. a felesége? - azonnal elfehéredtem, ahogyan meghallottam azt a szót, amit Koreában tartózkodásom alatt ,egyszer sem akartam.
- Mekkora egy hülye, mi lesz ha az a másik nője megtudja - szitkozódott Sehun.
- Úgy érted, aki.. - nem hagyta, hogy végig araszoljak a mondaton.
- Az a kurva, aki miatt elhagyta a csapatot - ekkor nyeltem egyet, félelmetes volt számomra Sehun idegessége. Gyűlöltem ha kiabálnak velem, gyermekkoromban olyan traumát okozott ez a dolog, hogy máig nem viselem el.
- Rendbe teszem magam és mehetünk rendben? - húzogattam meg pólója ujját.
- Addig...- hirtelen nem jutott eszébe semmi teendő, csak állt, és a jól ismert mozdulat sorát végezte. Szégyenlősen végig húzta kezét tarkóján, szemei a szobánk minden centijét felfedezte, ezzel is kerülve a szemkontaktust. Egyszóval zavarba ejtette saját magát.
- Csak nyugodj le jó ? - mosolyogtam rá, mikor már kínos lett a csönd. Erre nem is válaszolt, csak egy mély sóhaj hagyta el ajkait.
Igyekeztem elvégezni a dolgomat, lefürödtem, vissza vettem a tegnapi ruháimat, majd a hajamat is kifésültem.
Miután megérkezett a kiküldött autó, néma csendben tettük meg az utat. Suho se szólalt meg, én főleg , Sehunról meg ne is beszéljünk...
Persze amikor megérkeztünk a cég egyik irodájába, ahol a többi tag fogadott, nem lett semmivel jobb a helyzet. A társaság nagyja szúrós szemekkel fogadott, egyedül Kai és Suho volt nyugodtabb a kelleténél. Chanyeolt viszont sehol sem láttam. Zavart a tény, hogy nincs itt, bár ezek után nem hiszem, hogy bármikor is a szeme elé akarok kerülni. Csak le akarom húzni magam a pokol bugyraiba. Elmenekülni, hogy soha senki ne láthasson. Még a saját elásásom közben is csak az ajtót szuggeráltam, hátha egy manó jön be rajta. Azonban erre várhattam. Remény rombolóan csak a Menedzser jött be.
- Az incidens magyarázatára később is ráérünk, mivel Luhan elsimította a dolgokat. A hazugsága miatt le lett zárva az ügy. Viszont ez nem mentség arra, amit tettél Sehun. Gondolnod kellett volna azokra a rajongókra, akik mindenhová követnek. És a lány testi épsége nem is zavar? Szerinted mennyire cincálják szét, ha kiderül a barátnőd? - emelte egyre magasabbra hangját.
- Hagyd Hyung, majd otthon lerendezem vele... - próbálta menteni a menthetőt Suho.
- De ettől függetlenül egy balfasz volt a maknae - hordta le jobban Baek.
- Nem mindegy? Már Luhan Hyung lerendezte az egészet - lépett be a beszélgetésbe egy újabb segítő ember, Jongin személyében.
- Úgy látszik a feleségem sok gondot okozott nektek - nyitódott az ajtó, majd Luhan lépett be azon, s meghajolva fejezte ki sajnálatát.
- Luhan Hyung! - örvendezett Lay.
- Itt a hazug jó madarunk - tette a sértődöttet Tao.
- Nem kell a színjáték Luhan, miért vagy újra itt? - dörmögte orra alatt Sehun.
- Én egyáltalán nem hazudtam, igaz Sun? - nézett rám Luhan mosolyogva. Gyűlöltem ezt az egy áll mosolyát. Csak ilyenkor nézett így. Amikor valami kurva nagy bajt csináltam és csalódott bennem.
Nem akartam válaszolni, nem akartam ,hogy tudják csak kihasználtam Luhant, és hogy hazudtam nekik. Ebben a pillanatban állított be Chanyeol is a terembe.
- Ő tényleg a feleséged? - lepődött meg az ide érkező barátunk.
- Persze / Csak papíron! - válaszoltuk egyszerre Luhannal. A társaság teljesen letaglózva állt előttünk. Mindenki meglepődött szempárja rám és arra a hülyére szegeződött.
Chanyeol semmit nem szólt, amilyen hirtelen érkezett olyan gyorsan távozott.
Ezek után Lu megragadta csuklómat és sűrű bocsánatkérések közepette kivonszolt az épületből és kocsiba ültetett. Talán egy órányi néma, kietlen csönd után a lakásomhoz értünk. Öntudatlanul léptem be a csendes szobámba. Lu követett és leült az ágyam szélére. Semmit nem csinált csak bambán mosolygott.
- Ne nézz így! Tudom, hogy mérges vagy rám! - sírtam el magam, szinte a mondat elején. Olyan sok feszültség ért rövid idő alatt,hogy muszáj volt felszínre törnie.
- Nem haragszom, csak csalódott vagyok - konyult le arcáról az az idegesítő áll arc.
- Sajnálom - szipogtam. Nem tudtam semmi értelmes magyarázatot kinyögni neki. Nem kiabált, nem éreztette a megbántását , csak gyengéden át ölelt és csitítgatott. Hajamon simított végig, majd hátamon le, a derekamig. Másik keze csípőmet szorította magához ,ezzel is közelebb tudva magához.
Pár héttel később
Minden egyes percben az ajtót vizslatod, hátha abban a pillanatban toppan be. Látni szeretnéd a kifejezést az arcán, amikor meglát. Bele akarod égetni memóriádba minden egyes mozdulatát. Tudni akarod, mit gondol rólad.
Minden nap, amikor Lu-val bementem egy stúdióba, vagy épp egy sajtókonferenciára, vártam azt a lehetőséget, hogy megpillanthassam Chanyeolt. Beszélni akartam vele, elakartam magyarázni mennyire sajnálom ezt az ügyet, magam sem értem miért, de muszáj beszélnem vele erről. Nem volt lehetőségem találkozni az EXO egyetlen egy tagjával sem, bár Sehunnal nem is keverednék össze ... Valószínűleg egy kurvának tart, aki kihasználja az embereket. Bevallom félek tőle, mi lesz ha kiborul, ami valljuk be nála nem nehéz.
- Ne nézd az ajtót légyszíves - szólt Luhan, miközben a tükörből rámsandított. Nyakkendőjét igazgatta, pár perc múlva, ugyanis egy díjátadón vesz részt. Ilyen helyzetekben én csak az öltözőjében kuksolok, és nézek ki a fejemből. Sokan megszokták látogatni őt, bár eddig a srácok nem keveredtek ide.
- Sajnálom, tudod milyen vagyok, ha várok a csodára - szontyolodtam el.
- Miért akarod ennyire látni? - húzta össze a szemöldökét.
- Nem is tudom, talán mert hazudtam neki? Vagy mert bocsánatot szeretnék kérni? -emeltem meg hangomat.
- Csak az igazságot mondtuk, nem értem miért olyan nagy ügy ,hogy a feleségem vagy. Nem szerelmesek beléd, nem vagy a tuljadonuk, nincs miért felháborodniuk - magyarázta, erősen nyomatékosítva a "nem" szavakat.
Egy hosszú sóhajt hallatva, felálltam az eddig kényelmesen, körbeölelő fotelről, és hátulról átöleltem Luhant.
- Senki tulajdona nem vagyok, igaz? - mosolyogtam, közben lábujjhegyre állva egy puszit nyomtam arcára - Siess, és nyugi, jó kislány leszek - vigyorodtam el.
- Pedig papíron az enyém vagy - mondta halkan, majd összeborzolva hajamat, elhagyta a kis helységet.
Két teljes óra, unalmas szenvedés után az ajtó nyitódott, de meglepetésemre nem Lu lépett be rajta.
- LuHan itt vagy? - nézett körbe az illető. Ám amikor megpillantott, ledermedt és csak bámult rám.
- Még nem jött vissza - könnyítettem a súlykos légkörön.
- Köszi - biccentett, majd fordult is volna meg, de egy újabb ismerős megállásra késztette.
- Suho, nem találtad meg ? - csörtetett be az ajtón Chanyeol.
- Nem, még nem... - válaszolt a leader. Ám a nagyfülűt nem igazán érdekelte a válasz.
Amint megláttam, azonnal beugrott a csókunk. A szívem óriásit dobbant, és a rosszullét kerülgetett. Megakartam szólalni, de nem ment, úgy éreztem magam, mint akit leláncoltak, és egy vaksötét szobába zártak.
- Hyung, nem veletek megyek haza - nézett komolyan a megszeppent társára.
- Rendben, de igyekezz - paskolta meg vállát.
Ezzel egyedül hagyott minket, néma csönd telepedett ránk. Egyikünk sem mert megszólalni. Kezdett egyre melegebb lenni a helyzet, és tehetetlen voltam. Chanyeol szúró, mégis szomorú pillantásai, egyre jobban zavarba ejtettek.
- Mennyünk ki az udvarra - vetette fel ötletét hirtelen.
- Re...Rendben - motyogtam.
Kiérve, egy eldugottabb padra ültünk le. Chanyeol az egyik szélén, míg én a másikon.
- Miért nem mondtad el, hogy ismered Luhant? - tette fel a kínos kérdést.
- Soha, eszembe sem jutott volna, hogy egyszer találkozom veletek. Nem, hogy még jóban is leszünk.. Hogyan viselkedtetek volna, ha elmondom? Én is egy lennék a sok közül, egy újabb sztárok életébe férkőzött lány. Így legalább nem muszájból kedveltetek... És nem úgy van ahogyan ti hiszitek... Luhan ajánlotta fel az egészet, ha jobban vissza gondolok még választásom sem volt - daráltam le a sztori lényegét. Talán kicsit érthetetlenül fogalmazva, írdatlan tempóban, de remélem sikerült kielégítő választ kapnia...
Miután nem reagált semmit, újból rákezdtem a mesélésre.
- Annyira sajnálom, hogy nem mondtam el, de ... - hirtelen a levegő is megállt bennem, amikor Chanyeol megfogta a kezem, és egyre csökkentette arcunk között a távolságot. Lehunyta szemeit, és homlokát az enyémnek döntötte.
- Értem, nem kell elmagyaráznod. Inkább én sajnálom, hogy elítéltelek.
Ha az ember kaphatna egy kívánságot minden pillanatra, én biztosan azt kívánnám, hogy csókoljon meg. Érjen hozzám, és soha ne engedjen el.
***
- Sehun! Beszélnünk kell - kapta el karját Luhan, miután véget ért a díjátadó.
- Ezt két éve kellett volna, nem gondolod ? - fordult idegesen hátra a fiatalabb.
- Akkor sem hallgattál volna meg! - kelt ki magából.
Sehun egy pillanatra megmerevedett, tudta igaza van egykori társának. Amennyire önző akart lenni, annyira szerette legjobb barátját. Büszkeségét félretéve, bólintott a beszélgetésre. Végig hideg ábrázatot mutatott, hogy legalább a jól ismert Ice Prince maszk megmaradjon.
- Várom a magyarázatodat, Hyung! - tette keresztbe karjait a maknae, amint egy nyugodt helyre érkeztek.
- Egy ideje szerelmes vagyok Sun-ba - nyögte ki gyorsan, az igazságot.
- Miért mondod úgy, mintha erről neki fogalma sem ... Te jó ég! Nem tudja! - szörnyedt el Sehun, Hyungja titkán.
- Nem mondtam el neki, mert soha nem fog rám úgy tekinteni. A házasság sem úgy volt ,ahogyan azt te gondolod...
- Te segg hülye vagy - jelentette ki nemes egyszerűséggel Sehun - Arra gondoltál ,hogy mivan ha én, vagy bárki más belé szeret? És ha ő lesz szerelmes?
- Nem gondoltam, hogy bárkivel is találkozik közületek... - motyogta.
- Tudod mennyire haragudtam rád? Elhagytál egy lány miatt! És még csak nem is ez a legrosszabb. Azt hittem, csak megint az ujja köré csavart valaki, egy hülye kurva, de nem. Van fogalmad róla, mennyiszer lekurváztam Sun-t, és ő hallotta? Neki mondtam! Az egész egy vicc. Hiszen, te tényleg szereted őt, van oka, hogy itthagytál minket... - forgatta le az egész beszélgetést egymagában a sértődött maknae.
- Ha két éve mondtam volna el, akkor most utálnád őt. Örülök, hogy megismerted.... Így legalább egy gonddal kevesebb - mosolygott szerényen Lu.
- Azt nem mondtam, hogy már nem haragszom rá. Átvert, és én még... - ekkor idegesen, fülig vörösödve, beletúrt barna tincseibe.
- Ugye nem? - kerekedett ki Luhan szeme, jól ismerte barátját. Tudta mit akart csinálni - Mondd, hogy nem vetted el a szűzességét, mert isten bizony elköttetem azt a hülye farkadat! - rázta meg zakójánál fogva, az egész embert.
- Ő még szűz? - kiabálta meglepetten Sehun.
- Nem az a lényeg! - szorította görcsösen, szerencsétlen ruháját.
- Eressz el! Akartam, de nem tettem - rántotta le az idősebb csuklóját.
- Ne ijesztgess, te barom... - rúgta bokán barátját.
- Bocs, hogy nem vagyok meleg, és a "csajodnak" atom jó teste van!
- Te most szereted vagy mi? - háborodott fel.
- És ha igen? - kiabált vissza Sehun.
