~ Episode 8 ~

Minden egyes Április 12-e ugyan úgy kezdődik:

" Boldog Születésnapot!" 

" Luhan"

Hamarosan három éve annak, hogy megismertem őt. Azóta is hajnalban ezzel az sms-el vár. Soha, egyszer sem felejtette el. Mindegy mennyire volt fáradt, vagy mennyire volt elfoglalt. Ha nem reggel az ágyban köszöntött fel, akkor hívott, és most az sms volt soron.
Valamelyik részem hálásan, másik pedig mérgesen reagált az üzenetre. Mérges voltam, mert legbelül elakartam felejteni ezt a napot. Boldog voltam, hiszen emlékezett rá, és gondolt rám.

A kávézóban péntekhez híven sokan voltak. Egyre többen látogatnak ide, és szép lassan gyarapodnak a törzsvendégek is. A srácokkal hétfő óta nem találkoztam, még csak egy üzenet erejéig sem beszéltünk. Nem aggasztott a dolog, hiszen rengeteget dolgoznak. Sehun szülinapját  munka közben fogják ünnepelni. Leadják a tv-ben is. Nem terveztem mára semmi különöset, EunJun és Ms.Park sem tudja mikor van a születésnapom... Csak hagyom magam és elmerülök a pihe-puha ágyamban.
Olyan gyorsan szerettem volna végezni a dolgommal, amilyen gyorsan csak lehet. Két éve nem ünnepeltem rendesen a születésnapomat, és ez ma sem lesz máshogy.
- Már csak órák kérdése és vége - sóhajtottam kínomban.
Újabb csilingelés, újabb vevő. Ám egy nem várt tárgyal a kezében érkezett. A vevő egy futár volt, kezében egy csokor virággal.
- Il Sun-t keresem, neki érkezett a csokor - taglalta lazán, a talpig zöldben álldogáló fiú.
- Én vagyok! - intettem a pult mögül. A fickó felém battyogott ,majd egy kis kártyát átadva, a kezembe nyomta a csokrot.

" Boldog Születésnapot! 
Remélem szép napod lesz. Sehun szülinapját a stúdióban,élő közvetítésben ünnepeljük. Ha van időd nézz minket! ^^ 
Chanyeol  "

Jót mosolyogtam üzenetén, feldobta a napomat. Nem hittem volna ,hogy csokrot küld.
Fülig érő mosolyom, csak az egyedül lét szakította meg.
Nem akartam, lelombozni a vendégeimet, saját mihasznaságom miatt, ezért inkább hasznosan töltöttem a zárásig tartó időt.
Bár nem tudom neki most oda adni, akkor is szülinapja van..
 Csokoládét készítettem Sehunnak. A vásárlók érdeklődve nézték, ahogyan a csokoládét a nyílt konyhában olvasztom, majd formába öntöm. Kicsi, bonbon alakú tejcsokoládé. Nem nagy cucc, de legalább ajándék. Fogtam egy díszdobozt és gondosan belepakoltam az elkészült édességet. Nem voltam biztos benne, hogy ízleni fog neki, de reménykedni szabad. A csomagolás ezüstösen csillámlott, ezzel adva egy varázslatos hangulatot a díszítésnek. Mikor az érdeklődő vásárlók kérdezték kinek lesz, csak annyit mondtam,hogy egy nagyon fontos embernek. Végül is nem hazudtam, Sehun olyan volt számomra, mint egy szexi nagy testvér. 
Ha legközelebb ide téved, átadom neki.
 Az este folyamán serényen, mosolyogva tettem a dolgom. Mikor Chanyeol csokrára és a maknaenak szánt ajándékra sandítottam, akaratlanul is elvigyorodtam, kezdtem úgy érezni megtelik a szürke életem színekkel. Luhan nélkül minden nap olyan átlagosan telt, majd amikor új színekkel pótoltak, az is szürke lett. Nem mintha unatkoznék Jun mellett, csak így vissza nézve a fiúk nélkül olyan üres minden. Amikor ott vannak megtöltik a szívedet, és akaratlanul is úgy érzed te ide való vagy.
Elvarázsolva és boldogan fordítottam át az open feliratú táblát, majd felfutottam a lakásba. Pár perc késéssel, de elcsíptem a megnézni kívánt műsort.
Az EXO valamennyi tagja poénkodott, nevetett, ugrált és még sorolhatnám. A bohóckodások végén, a lámpák pár pillanatra kialudtak és csak egy gyertya világított, a kamerához közelebb érve megpillantottuk a tortát. Sehun édes mosolyát megvillantva kezdett el pityeregni. Kai csak átölelve nevetett szegény, érzékeny társán. Egyszerre, hangosan kezdte el mindenki kántálni a stúdióban, a szokásos kérést. Kívánj valamit, és fújd el a gyertyát! Az ünnepelt nem tétlenkedett sokáig, egy pillanatra elgondolkodott és lehunyt szemekkel elfújta az összes gyertyát. Ezek után csak néhány kínos kérdés és beszélgetés következett.

                                                                                 ***

- Végre vége! - nyújtózkodott egy nagyot Chanyeol.
- Hát most már hivatalosan is huszonhat éves lettél - ütötte meg Sehun hátát Chen.
- Menjünk haza és ünnepeljünk - mosolyodott el a társaságon Suho.
- Remélem Sun is rendesen ünnepelt...- pillantott az órájára Channie.
- Már miért kéne neki is? - húzta fel szemöldökét Tao.
- Ezek ketten egy napon születtek - vágott közbe Baek.
- Ne beszélj róluk tárgyként - pöckölte meg Xiu a fülét.
- Ya! Fiatalabbak nem ? - fordult hátra a fül bántalmazott.
- Attól még nem érdemlik meg a tárgyas jelzőt - mutogatott idézőjelet Chen.
- Na mi van ? Nem tetszik ha lenyúlják a manódat? - riszálta csípőjét Chanyeol.
- Hagyjatok már! - fordított mindenkinek hátat durcásan Baekhyun.
A többség jót nevetett a díva parodizálásán, ám Sehun csöndben ült az öltözőjük egyik padján.
Egyedül Laynek tűnt fel ez a magzatpózos ünnepelt.
- Mi a baj? Történt valami? - aggódva simított végig vállán az idősebb.
A maknae nem válaszolt, csak egy hirtelen elgondolásból felpattant és a kabátját magára fektetve rohant ki az ajtón.
- Készítsétek elő a dolgokat! Egy kicsit késni fogok! - azzal el is rohant.
A csapat csak megszeppenve nézte ,amint a fő emberkéjük távozik.
- Hát ez meg ? - sandított ki az ajtón, a nagyfülű.
- Szerinted okostojás? Felszedi a csajod - forgatta szemeit a sértett díva.
- Nem a csajom, szállj le rólam! - tette karba kezeit Chanyeol.
- Ha nem a csajod , akkor mit érzel iránta ? - kiabálta Baekhyun.
- Hát... -vakarta tarkóját - Barát? - kérdezte elgondolkozva.
Erre a kijelentésre Baek szemei a kétszeresére tágultak, Jongin pedig kisebb öngyilkosságot hajtott végre, a székkel való hintázással.
- Te teljesen hülye vagy! - csapta magát homlokon Tao.
- Akkor mi a faszomért smároltad le azt a lányt? - vonta kérdőre barátja.
- Hogy mit csinált? - pattant fel hirtelen Kai.
- Adott neki egy romantikus csókot - cuppogott egy édeset Xiu.
- Jézusom Minseok! Ezt soha többé ne csináld! - takarta el szemeit Lay.
- Tudom, hogy aranyos vagyok - kuncogott egyet a legidősebb.
- Te honnan tudsz erről ? - akadt ki Chanyeol.
- Tao mutatta Baekhyun mobilján az sms-t - jelentette ki a tényt Kyungsoo.
- Akkor azért jött ez a két nyámnyila másnap reggel ellenőrizni? - esett le Chanyeolnak.
- Ha nem kedveled, akkor miért csókoltad meg? - kezdett kíváncsiskodni , az idő közben csöndesen, meghúzott leader.
- Őőőőő...- tette álla alá kezét tanakodva - Mert elkapott a pillanat heve? - tárta szét kezeit, mintha valami igen nagy okosságot nyögött volna be.
- Te jó ég - szörnyedt el hirtelen Suho - én tényleg nem neveltem belétek semmit? Most már mindegy, a lényeg most Sehun. Jobb lenne elindulni és rendesen felköszönteni őt - sóhajtotta, majd kibattyogott az öltözőből.

                                                                     ***
Talán egy-két órára aludhattam el, amikor a telefonom csörgése rázott fel.
- Igen? - szóltam bele kómásan.
-Miért nem csodálkozom azon, hogy aludtál? - nevetett az illető.
- Túl jól ismersz... -ásítottam.
- Hogy telt a szülinapod? - váltott kicsit komolyabb hanglejtésbe.
- Nélküled? Szörnyen - mosolyodtam el - Tudod... ma kaptam egy csokrot. Nagyon szép , ki is tettem a nappaliba.
- Hű! Az én drága lányomnak hódolója van ?
-  Ne tegyél úgy ,mintha nem zavarna - sóhajtottam fel - különben is, lányom ?
- Most mondjam azt, hogy szerelmem? - háborodott fel.
- Ha már eljegyeztél, nem ártana...Igaz?
- Sun ezt már megbeszéltük egyszer. Amúgy meg kitől van a csokor?
- Szóval még is érdekel.
- Mondd! - utasít türelmetlenül.
- Nem fogsz neki örülni.
- Kérlek, ígérem nem borulok ki , ha egy néger óriás lesz.
- Az óriást eltaláltad - kuncogtam - de ő nem néger, még csak meg sem közelíti a barna bőrt.
-  Irene! Hallgatlak, kitől van a virág? - háborodott fel.
- Chanyeoltól - suttogtam.
- Tessék?! - csattant fel, szinte azonnal.
- Mondtam ,hogy nem fo... - végig sem mondhattam,hisz' hamar félbe szakított.
- Ugye csak viccelsz? Te találkoztál vele? És a többiekkel? Tudják, hogy ismersz? Jártok Chanyeolal? Hogy történhetett ez? - akadt ki teljesen.
- Ha befognád, elmondanám! - kiabáltam bele a telefonba.
- Mindegy, úgy is mennem kell, nem sokára találkozunk. Addig kerüld őket, kérlek! - azzal le is tette a telefont.
- Miért csinálod ezt velem, te szerencsétlen? - vágtam le a padlóra szegény telefonomat.
Belső őrlődésemet egy újabb, zavaró, csilingelő hang zavarta meg.
- Ki lehet az ilyenkor? - túrtam bele hosszú, kiengedett, hullámos hajamba. Az órára pillantva, a mutatók egész nagy számot mutattak.
- Hány órát aludtam, hogy tíz perc múlva éjfél? - hitetlenkedtem orrom alatt - Látod Sun, elalszod a szülinapodat, legalább egy normális köszöntést kaphattál volna...
Azzal az álmos lendületemmel kinyitottam az ajtót, és a kellemes tavaszi levegő mellett, egy ismerős férfi illat csapta meg orromat.
- Hát te? - értetlenül álltam a szőke fiú előtt.
- Azt hittem nem érek ide, és lekésem a szülinapodat! - támaszkodott meg az ajtófélfán. Jobban megnézve olyan, mint aki lefutotta a maratont.
- Honnan... Miért nem a saját szülinapodon vagy? Vagyis, nem mintha nem örülnék neked, csak... - az értelmetlen szövegemet végig sem mondhattam. Sehun csak magához húzott és olyan erősen szorított,hogy azt hittem újra letörnek a bordám darabjai. Ölelésén lazított ,amikor meghallotta halk sziszegésemet.
- Boldog Születésnapot! - mondta, majd óvatosan eltolt magától, és a homlokomra egy apró puszit hintett.
- Köszönöm - hunytam le szemeimet - Várj! Még mielőtt a te szülinapod is véget érne... - fordultam meg gyorsan tengelyem körül, és a konyha felé igyekeztem.
A hátam mögé rejtettem az ajándékot, és úgy siettem vissza az ünnepelthez.
- Neked is Boldog Születésnapot! - nyújtottam felé az apró dobozkát.
- Basszus, hiszen én nem vettem semmit - nézte elszontyolodottan a csomagolt édességet.
- Semmi baj! Ez volt az eddigi legjobb születésnapom! Köszönöm - ezzel egy puszit nyomtam az orrára.
Amikor egy húszon hat éves fiút zavarba hozol, akkor úgy érzed te vagy a világmindenség. Az az elvörösödött kép , egy kifizethetetlen ajándék volt számomra.
 Sehun nem maradt sokáig, a srácok már türelmetlenül várták őt otthon. Suho haza tessékelő hívásánál nem is kellett több.

Másnap újból arra a szerencsétlen pittyegésre keltem.

" Vásárolj be! Délután iszunk! "

" Eun Jun"

- Mi a frászt akar ez délután? Én nem iszom - csuktam le telefonom és vissza dőltem az ágyba. Sajnos a visszaalvás opcióját megint, az a könyörtelen telefon hang akadályozta meg.

" Ne aludj vissza!"

- Honnan tudja ez ,hogy mit csinálok ? - hunyorogtam a készülékre.
Mivel nem akartam újra megkockáztatni azt a borzalmas hangot, inkább fel álltam. Első utam a fürdőbe vezetett, lekaptam magamról a pizsamát, és a zuhanyzó fülkébe léptem. Testemen lassan folytak végig a forró cseppecskék, hajamat kibontottam és hagytam,hogy ellepje felsőtestemet. Derékig érő, hullámos, karamell barna loboncomon gördültek végig a vízgömbök . Kellemes érzést nyújtott, megnyugtató és lazító volt. Kezembe nyomtam a tusfürdőm utolsó krémfoszlányait, majd alaposan bekentem vele testemet. A zuhanyrózsa fokozatát elcsavartam, hogy a vízsugár erősebben és kevesebb pontra érkezzen. Lassan elkészültem, majd megszárítkoztam. Felvettem a puha anyagú,bézs köntösömet. Rossz szokásommá vált, hogy ha valami lecsúszik a vállamról azt úgy hagyom. Régebben Luhan próbált leszoktatni róla, több-kevesebb sikerrel. Mióta nem lakom vele, teljesen kiment a fejemből. Kilépve a gőzzel árasztott helységből egy pillanatra megálltam és oldalra sandítottam. A döbbenettől hirtelen azt sem tudtam, mit kéne csinálnom, vagy mondanom.
- Én sajnálom, csöngettem és nyitva volt az ajtó és, és ... izé.. .öhm - fordította össze vissza tekintetét Jongin.
Konkrétan egy száll semmiben álltam előtte, ázott hajjal, alig takaró köntösben.
- Fordulj meg - szóltam végül rá, belül halálra izgultam magam,kívül pedig csak egy nemes egyszerűséggel árasztott mondatot nyögtem ki. Kainak sem kellett kétszer szólni, azonnal elfordult.
Mialatt ő a falat pásztázta, bevándoroltam szobámba és előtúrtam az alsóneműm és egy tavaszi ruhát.
Lábamra térd fölé érő zoknit húztam, végül kifésültem nedves hajkoronámat.
- Hogy, hogy itt vagy? - nyúltam be a hűtőbe ,némi gyümölcsért.
- Hát, szóval... Suho küldött, szeretne találkozni veled. Elvileg be akar mutatni a menedzsernek, hogy ne legyen félreértés ,abból ha veled vagyunk.
- Értem - hámoztam meg a banánt, majd ketté törtem azt - Kérsz belőle? - nyújtottam felé az egyik darabot.
- Nem köszönöm, nyugodtan reggeliz meg - mosolyodott el Jongin.
- Te tudod - rántottam meg vállaim, a félbetört gyümölcsöt felkarikáztam és egyesével, lassan kezdtem enni.
Miután meg reggeliztem, Kai hazament, és én ott folytathattam ,ahol abba hagytam.

                                                                   ***
- Minnie... Én ezt nem bírom - sóhajtozott Kai a telefonba.
- Nem hiszem el ,hogy ennyire perverz kölöknek neveltelek - vigyorgott a vonal túlsó végén Taemin.
-  Ya! Ha láttad volna... banánt evett ! Érted? Banánt! Még jó, hogy karikázva volt - ecsetelte legjobb barátjának a történteket - És egy alig takaró köntösben állt előttem!
- Dugni való a csaj, igaz?
- El sem tudod képzelni mennyire - nyalt végig alsó ajkán a fiatalabb.
- Majd egyszer meglesem azt a lányt. Kizárt,hogy ennyire baszni való legyen - hitetlenkedett.
- De ha meglátod, fogd vissza magad! Sehun odáig van érte.
- Jó, jó persze - legyintett kezével egyet Taemin, majd lerakta.

                                                                   ***

 A boltban már szokásom volt három kört lejteni, míg megtalálom a piákat. Amikor csak lehetett, átrendezték az italok részét. Sajnos Jun válogatós volt ezen a téren, így mindig megszenvedtem a vásárlást. Mikor nagy nehezen túljutottam a piákon, a péksütemények felé igyekeztem. Ám lépteimet keresztezte egy másik is. Gyorsaságunk miatt, szinte azonnal a földre kerültünk. Szerencsére nem üveges italt vettem , és a szembe jövő sem borított fel semmit.
- Nagyon sajnálom - biccentettem felé, majd feltápászkodtam, hogy leporoljam magam.
Látva a megszeppent, maszkos idegent, a kosárhoz nyúltam, hogy segítsek vissza pakolni a kigurult gyümiket.
- Köszönöm szépen és sajnálom - hajolt meg kétszer az illető. Mikor rám pillantott , egy hirtelen átfutott ismertséget vettem észre szemeiben.
- Il Sun ? -kérdezte olyan halkan, hogy alig tudtam ki venni mit mond.
- Igen ? -néztem fel rá, hisz idő közben felállt és a magasság különbség nem volt kicsi...
- MinHo vagyok, örvendek - hajolt meg újból.
- Ismerjük egymást? - néztem rá furcsán. Reakciómra csak lehúzta maszkját és a felismerés futott végig agyamon.
- Így már felismerhető a SHINee MinHo ? - kérdezte vigyorogva.
- Természetesen - mosolyogtam rá - de még mindig nem tudom,hogy te honnan ismersz engem...
- Chanyeol mesélt rólad , meg Jongin és Sehun, na meg persze Suho is - kezdte számolgatni ujjain az emberkéket.
-Értem ,értem - nevettem fel- Mi járatban erre? - vettem le a polcról egy flakon tusfürdőt.
- Vásárlás - vont vállat.
- Hmmm - semmit mondóan hümmögtem neki, majd buzgón a krémes fürdőszobai kelléket vizslattam.
- Ha veszek fagyit megesszük együtt ? - sétált a hűtő ládákhoz Minho.
- Felőlem - pillantottam rá.
- Nem vagy te egy kicsit közvetlen ? - húzta szemöldökét fel, s alá.
- Nem tudom, talán ? - húztam félmosolyra ajkaimat.
- Ez tetszik, na gyere, nem akarom sokáig húzni az időt - ragadta meg karomat, amelyik nem a kosarat szorongatta.
- Várj már! Én nem tudok ennyire nagyokat lépni - nevettem fel ismét.
 Néhány perc ácsorgás után a kassza végére értünk és boldogan, fagyival a kezünkben távozhattunk.
- Gyere át, nem akarod ,hogy felismerjenek igaz? - ajánlottam fel, a nem túl biztató ötletet.
- Rendben - próbálta bontogatni a jégkrém zacskóját.
- Te is túl közvetlen vagy, nem gondolod? - húztam fel ugyan úgy szemöldökömet, mint ő a boltban.
- Nem igazán foglalkoztat. Elmondásuk szerint kedves vagy - tépte le végül a fóliát az édességről.
- Ha ők mondják - forgattam meg játékosan szemeimet, majd kinyitottam a lakás ajtaját.
- Szép lakás - nézett körbe.
- Köszönöm - vettem le cipőmet a bejáratnál.
 - Itt a te részed is - nyújtotta felém a jégrém társát.
- Milyen ízű? - téptem le egyszerűen a csomagolást.
- Kókusz és ananász - gondolkozott el kérdésemen.
- Suho szólt Luhanról igaz? - vett fel komoly hangnemet.
- Igen... - ijedtem meg kicsit a hirtelen váltás miatt.
-  Nem tudom, mennyire vagy képben, de ha Sehunról van szó, akkor bármi megtörténhet. Jó lenne ha nem esne vissza, a régi, idegbeteg énjébe.  Luhan egy olyan holt pont az életében, amit nem szívesen idéz vissza. Remélem ezt megérted.
Miután Minho elmondta ezeket, haza ment.

Luhan mit csináltál szegény csávóval? És miért van mindenki ellened? Egyáltalán ők honnan tudják, hogy jössz?  Melyikőtöket védjem meg ? Mit tegyek ha találkoztok?