~ Episode 9 ~

-Már megint nekem kell mennem? - háborodtam fel.
- Ne okozzon ennyire nagy gondot Jongin! - nézett szigorúan Suho.
- Miért nem mehet más? - csuktam be a könyvemet, majd azzal mutogattam a többiekre.
- Sehun túl sokáig maradna, Taot pedig még az Ördög sem akarná elszakítani Candytől...
- Jó legyen, ha már a többi ovis nem megy - forgattam meg szemeimet és mérgesen lecsaptam a nemrég kezdett olvasnivalómat.

Az Isten verje meg aki kitalálta, hogy a többieknek legyen okuk ne menni... Komolyan miért a legkanosabbat kell érte küldeni?Az ember próbál nem vonzódni hozzá, erre meg....

Mérgesen, idegesen szálltam be az autóba. Körülbelül húsz perc kocsikázás után értem el Sun lakásához. A csöngőre semmi válasz,ajtó nyitás, esetleg szólás, csak a kacajokat hallottam, amik egyre erősödtek, míg ki nem nyílt az ajtó. Jobbnak láttam arrébb állni, és figyelni az eseményeket. Chanyeol gyerekkori barátja Jun lépett ki az ajtón, erős pia szag lepte el a gyerekesen vigyorgó felnőtt nőt.
- Áh~ Hát itt van a mi kis Jonginunk - ütötte meg erősen hátam közepét.
- Neked is szia Eunjun... - léptem egy kicsit hátrébb.
- Vigyázz Sunra, részegen furcsa dolgokat csinál - vigyorodott el, majd elém állt és konkrétan megmarkolt ott...
- Kurva életbe Jun! - rántottam le magamról kezét. Nem válaszolt csak nyelvet öltve, intett és ide-oda billegve állt tovább.
- Gyere Kai - mutogatott ujjával Sun, akin egy rövid nadrág és egy topp volt. Mint aki arra várt, hogy egy kiéhezett Jongin ide besétáljon...
- Ya! Piásan nem találkozhatsz a menedzserrel, mi történt reggel óta? Eszednél vagy ? - magyaráztam neki, amiből szerintem semmit nem fogott fel.
- Jaj Jonggi, nem érdekel...- legyintett kezével.
- Jo..Jong... Jonggi? - lepődtem meg az új "becézésen".
- Sss! - kuncogott- még a végén meghall minket Sehun - mutogatott a tv felé, ahol egy régebbi interjú ment az említettel.
- Te nem vagy normális - csaptam magam homlokon - várj egy pillanatot, felhívom Suho-t...
- Azt nem teheted - suttogta és kikapta a telefonomat kezemből.
- Aish! Su.. - még csak lecseszni sem volt időm, azonnal nekem esett. Ajkaimat kóstolgatta, majd nyelvemet is táncra hívta. Automatikusan dereka köré fontam karjaimat, akartam, szörnyen, semmi sem vonzott még ennyire. Ő volt az a tiltott gyümölcs, ami nekem kellett. Mikor elfogyott a levegőnk, nyakát kezdtem el szívogatni, egyre jobban beindultam. A gatyámban a hely is szűkös lett.
-Ah - nyögött fel hirtelen a lány.
- Gyere ide - leheltem fülébe, majd két lábát derekam köré helyeztem. Nyakamat átkarolva helyezte magát biztonságba.
- Mit csinálunk? - nézett szemembe ártatlanul.
- Csak játszunk egy kicsit - mosolyodtam el és újból az ajkaira tapadtam.
A hálószobába beérve, ledöntöttem az ágyra és könnyedén fölé hajoltam. Laza toppjából kibujtattam, végül a nadrágját is lecsúsztattam róla. Beharapott ajkakkal néztem végig rajta. Tökéletes volt.
- Gyönyörű vagy - hajoltam arcához és megcsókoltam.
- Ssss - intett csendre újra - még Sehun meghallja - kuncogott, a nem rég elhangzott mondaton.
- SeHun, mi? - löktem el magam az ágytól és törökülésbe helyezkedtem el - Miféle barát vagyok...
Mikor hátra pillantottam Sun már aludt is.
- Hogy a részegek milyen könnyen elalszanak - sóhajtottam, majd betakartam - Ideje lenne felhívnom Suhot - vakartam meg tarkómat.
 
                                                                       ~~~
-  Hallottátok? Valakit elütöttek a nagy kereszteződésnél! - rohant be egy gólya az ebédlőbe.
- Nem azt a külföldi csajt? - fordult egy lány barátjához.

Az emberek hangos kérdezősködései, nyomorgása a zebra előtt. A lány összerogyott teste és a pánikoló sofőr. Mindannyian a végkimenetelre kíváncsiak, vagy épp a lemaradt gázolásra.
A sofőr mellé egy másik férfi igyekszik. Ő is az autóból szállt ki. Amint a jó nép meglátja őt, hangos sikongatásba kezdenek. A fiatalnak tűnő srác azonnal tárcsázza a mentőket, hiszen a sofőr még mindig sokkos állapotban volt figyelmetlensége miatt.
A mentősök gyorsan kiérnek, alap ellátás után a kórház felé szállítják a gázolt személyt. Az ismeretlen, sikításokat kiváltó ember is velük tart.

Nehezen nyitom fel pilláimat, mozdulni akarok, de egy éles fájdalom megakadályoz benne. Azonnal vissza dőlök az ágyra. Hirtelen ajtó nyitódás hallatszik és egy magas, vékony, fekete hajú egyén lép be.
- Hát felkeltél? Nagyon aggódtam érted!- pillantott rám meglepődötten.
- Mi történt? - próbáltam újból felülni. 
- Várj, ne mozogj, a lengőbordáidat kivették és a fölötte lévő kettőnek letört a széle.
- Tessék? - csattantam fel, ám a a hirtelen nyomást érző mellkasom hamar közbe avatkozott, és félbemaradt további rimánkodásom.
- Mondtam, hogy ne mozogj - lépett mellém és takart be. Egészen közel éreztem magamhoz, mikor felnézett orrunk össze ért. Fejét gyorsan elhúzta és tarkóját vakarva kért bocsánatot.
- Elnézést...- hajolt meg.
- Miért van itt a színész Lu Han? - néztem végig rajta jobban. Mikor meghallotta nevét tág pupillákkal meredt felém.
- Hát töményen, és egyszerűen én ütöttelek el... - mondta komolyan, mégis egyszerűen.
-Gratulálok hozzá, nagyon ügyes lehetsz - tapsoltam neki cinikusan.
- Hey!
 - Várj!- szakítottam félbe azonnal - Nekem nincsen biztosításom, akkor hogyan láthatnak el? 
- Hát kifizettem a számlát, szóval...
- Ezek szerint nem érted, az csak egy dolog hogy fizetek, a másik pedig, hogy papír nélkül csalásnak számít!
- Miért kell mindenhez papír? - horkant fel Luhan.
- Mert ez az eljárás - lépett be, feltehetőleg az orvos a kórterembe- Viszont van két ajánlatom.
- Hallgatom - mondtam monoton hangon.
- Az első lehetőség, hogy büntetést fizet, ami körülbelül 12.000 amerikai dollárba kerül.
- Nekem annyi pénzem nincsen! - fakadtam ki.
- Mi a második lehetőség? - avatkozott bele Luhan.
- Hogy papíron valaki eljegyzi és amíg nem jönnek meg a vízumos papírok, addig hivatalosan mindenhol elismerve legyen a kapcsolat - mosolygott az orvos, mint aki jól végezte a dolgát.
- Kizárt, hogy bárkit is találjak aki állampolgár és eljegyez pár hétre! - hitetlenkedtem.
- Én vállalom - nézett rám, majd az orvosra Luhan.
- Akkor várom az eljegyzési papírt - intett az orvos, majd kisétált.
- Legalább egy eredményt vagy egy vizsgálatot elejthetett volna... - szontyolodtam el - amúgy meg te normális vagy?- ripakodtam a még mindig bent tartózkodó egyénre.
- Csak segítek, különben is, ez legyen a zálog, hogy nem jelentesz fel.
                                   
                                                                                    ~~~
Riadtan ébredtem, óriási fejfájás közepette. Rögtön az órára pillantottam, ami nem kevés dolgot mutatott.
- Már eltelt egy nap?! - kiáltottam fel, és kiugrottam az ágyamból, de azzal a lendülettel el is botlottam.
- Hé, jól vagy? Nem kéne ilyen gyorsan felállnod másnaposan...- jött be a szobába Chanyeol egy tálcával.
- Te meg mi a fenét keresel itt? - tápászkodtam fel nehezen.
- Tegnap Jongin azt mondta nem bír veled és, hogy részeg vagy valaki maradjon veled.
- Itt volt Kai? - néztem hunyorogva. Rá kellett jönnöm, semmire sem emlékszem a tegnap délutánból és estéből - Te csináltál valamit, amíg aludtam? - förmedtem Chanyeolra.
- Nem, miért? - lepődött meg durvaságomon.
- Akkor miért vagyok csak fehérneműben? - mutattam végig magamon.
-  Mert nagyon szexisen áll rajtad? - vigyorodott el - Amúgy meg fogalmam sincs, már így voltál amikor átjöttem. Biztosan Jongin csinált valamit - kacsintott felém.
- Ya! - dobtam neki egy párnát - Az kizárt! Kai sosem csinálna ilyet! - tettem karba kezeimet. Durcásan méregettem Channiet, amikor a tálcáját letéve az éjjeli szekrényre, megállt előttem és egyszerűen felemelt, mint egy rongybabát.
-Ya!Ya! Ya! Tegyél le! - ütögettem hátát.
- Fürödnöd kell - jelentette ki mosolyogva.
- Tudok menni a saját lábamon is!
- Persze talán négykézláb édesem - ültetett fel a mosógép tetejére, és otthagyva a zuhanyzó kabin felé battyogott. Megnyitotta a vizet, majd beállította megfelelő hőfokra - Remélem a többi egyedül is menni fog.
- Igen - durcáztam be ismét.
Miután az óriás kitántorgott a fürdőből, lehámoztam magamról a maradék anyagot és beálltam a rózsa alá. A langyos víz kezdett vissza rángatni, és kezdtem emlékezni a tegnap történtekre.
- Először átjött Jun, panaszkodott és ittunk. És ittunk, és még többet ittunk. Aztán haza ment és átjött Jongin...Aztán, semmi üres, mint a tiszta űr. Nulla emlék, semmi. De akkor még is hogyan került le rólam a ruha? Jól van kezdjük inkább hátulról. Hogyan került le rólam a ruha...Neeeeee! - sikítottam fel a hangos gondolkodásomból.
Hirtelen Chanyeol rontotta be a fürdőbe.
- Mi történt? Jól va...- még mielőtt megbizonyosodott volna róla, hogy semmi bajom a szeme elé kapta kezeit és csak utána folytatta - Miért nem húzod el a zuhanyzó függönyt?
- Mert két napja leszakadt és még nem tudtam vissza rakni... Te meg miért jössz be ennyire egyszerűen egy lányhoz aki épp zuhanyzik?
- Mert azt hittem bajod esett! Mi a nyavalyáért sikítozol, amikor nincsen semmi bajod?
- Honnan tudod?
- Hát látta..
- Mit is láttál? - mordultam rá
- Semmit nem láttam abból, nyugodj meg ! - tette fel kezeit védekezés képen, ám ez is balul sült el. Szemei kikerekedtek, amikor újból testem látványa fogadta.
- Takard a szemed te szerencsétlen! - kiáltottam neki.
- Jól van, jól van. Inkább kimegyek - fordult meg pipacs fejjel és kisétált.
- Édes Istenem... Hogyan kerüljem őket, ha mindenhol ott vannak? Még jó, hogy Luhan nem tud ezekről. Te jó ég - fogtam meg arcomat - Kaiial én tegnap lefeküdtem?
-Kész vagy? - kopogott az ajtón Yoda.
- Csak egy pillanat - válaszoltam neki, majd elzártam a vizet. Magam köré csavartam egy törülközőt és a szekrényeben található melegítők közül választottam egyet. Ilyenkor jól jön ,hogy a mosdókagyló alatt van egy méteres polc...
Kikecmeregve a párás helyiségből, a konyhába igyekeztem. Ott várt rám egy adag reggeli és tea.
- Köszönöm - néztem a velem szemben ülő reggeliző manóra.
Mikor már azt hittem nyugtom lesz, a mobilom kezdett el csipogni. Gyorsan pattantam fel a székről és siettem a hálóba. Az éjjeli szekrény fiókjából kivéve a telefont, megnyitottam az üzenetet.

" A vártál hamarabb jövök"
      " Luhan "