~ Episode 4 ~

-Hálátlan kölyök! -mérgelődve nyomkodta telefonját Park-néni.
-Egy ideje nem veszi fel a telefont semelyik majom - magyarázta Jun.
- Miért olyan fontos őket elérni? - kérdeztem gyanakvóan barátnőmtől.
- Reggel Baekhyun írt sms-t ahjummának ,hogy Yeol padlót fogott és megfázott.
-Hogyan? - tágultak ki pupilláim - de , mégis mikor?
- Elvileg tegnap későn értek haza, és Chanyeol vizes hajjal, nyitott ablakkal aludt el... Gyökér... -csóválta fejét EunJun.
- Jaj anyám - fogtam meg fejemet - ez a hülye, nem mondta, hogy fáradt... Hogy nem vettem észre? - sóhajtottam, majd egy hirtelen jött kiabálástól azonnal összerezzentem.

- Azonnal hozd ide ! Nem érdekel, hogy szabad napotok van! Ma itt alszik! Nincs vita! - ezzel kinyomta a telefont.
-A.. Ahj.. Ahjumma! Ugye nem, nekem kell megint ápolnom őt? - kérően nézegette Park- nénit Jun.
- Aish! Te kölyök! Nem ám örülnél,hogy az én Chanyeolomra kellett vigyáznod.
- De olyan fárasztó! Mindig ugráltatott és, és... -folytatta volna,de egy rég nem látott fiú félbeszakította.
- Eun Jun, csak 10 évesek voltatok - forgatta meg szemeit ,az idő közben beállított SungKi.
-Sung Ki! - futott hozzá az említett , és  szorosan kezdte ölelgetni.
-Azért meg ne öld ,már az első napon - nevettem fel.
- Most egy hétig éjjel-nappal velem kell lenned - húzta meg a bőrt arcán Jun.
-Rendben, de tudod,hogy nem tehetek semmit a hosszú tárgyalások ellen - puszilta meg a lány arcát.
-Na gerle pár, inkább menjetek a dolgotokra! - hessegette ki a kávézóból őket Park-néni.
- Remélem drágám, nem baj ha Chanyeol itt marad pár napig - mosolyogva közölte velem azt a tényt,hogy össze leszek zárva a fiával.
-De... ez... nem lesz belőle baj? A csapattársai már tudják?  És Chanyeol? - borultam ki.
-Nyugodj meg, csak 2-3 napról lenne szó , ameddig az ünnepek le nem zajlanak.Addig a kávézónak úgy is zárva kell maradnia - ecsetelte, miközben zárás előtt 3 órával , kezdte felpakolni a székeket.
- Azok a hülye ünnepek - susmogtam az orrom alatt.

Egy órán belül ,már fent ültem a szobámban és azon gondolkoztam,hogy hol aludjon egy ilyen kicsiny lakásban az a manó. A kanapé egy elég jó lehetőség volt számomra, Chanyeolt nyugodtan bepaterolhattam a hálóba, bár franciaágyat helyeztem el a szobában, attól még nem kívántam mellette aludni...
Park-néni a lehető összes kedvenc ételét, dolgát eldarálta nekem, csodáltam ,hogy listát nem írt... Nem akartam betartani a dolgokat, hiszen az én lakásom, az én törvényeim. Persze, a jó tanács nem árt,csak hát aki nem jártas a koreai konyhában, annak ciki a dolog.
Előkotortam a lehetségesen szükséges dolgokat, friss ágynemű, lázcsillapító, százas zsepi, fejfájás csillapító .
Az ágyat "előkészítettem" és csak vártam. Hátradőltem a franciaágyon és mélyet szippantottam a levegőből. Éreztem a mosópor és az öblítő kellemes illatát.

Az ölelésére gondoltam, azt ahogyan beszélt velem, mikor végig simított a vállamon... majd egyszer csak beugrott Sehun arca. "Megkaparintalak", mekkora hülyeség.... Szórakozik a hülye gyerek - megforgattam szemeimet és felpattantam. Abban a pillanatban a csengő megszólalt. Kinyitottam az ajtót és egy nyúzott, ideges Chanyeolal találtam szemben magam.
-Egyedül jöttél? - csodálkoztam.
- Aish, anyám már tépte az idegeimet - válaszolt rekedtes hangon .
- Gyere be - mutattam a hátam mögé, ezzel beinvitálva az ideges fiút - csinálok teát, ha gondolod ,addig elmehetsz fürdeni... - mondandóm közben az utazó táskáját berakta a hálóba.
- Akkor én elfoglaltam a zuhanyzófülkét - rántott ki egy törcsit  a táskájából és már indult is a helyiség felé.

Húsz perc telt el. Már 3 teát megittam, és Chanyeolé már régen kihűlt.  Én is sokáig tudok fürdeni, na de pasi létére ennyit? Mikor már az utolsó cseppeket ittam ki a bögrémből, kinyílt az ajtó, rengeteg pára mögül előbukkant egy alsógatyás kis törölközővel körbe csavart idol.

- Még  is mi a fenét csinálsz azzal, a semmit nem takaró törülközővel ? - emeltem fel szemöldökömet és az alsó gatyáját kezdtem méregetni.
- Elfelejtettem bevinni a ruháimat, jó? - morcosan rakta karba kezeit.
- Pfff - nevettem ki - hát te foggyos vagy.
- Mi van? - fordult felém ,felhúzott orral.
-Menny már öltözni te hülye! - takartam el kezeimmel a szememet és mosolyogva utasítgattam - Be viszem neked a teát, csak feküdj le, jó ? - kiabáltam utána.
- Köszönöm!- hallottam mély hangját a szobámból.
 Fel melegítettem a sokadszorra lehűlt teáját, majd egy tálca kíséretében bevittem azt.
A manó már bebugyolálva feküdt az ágyon, várva a csodát. Letelepedtem az ágy szélére, és megvártam amíg ülőhelyzetbe tornázza magát. Mikor átnyújtottam neki a gőzölgő italt, jobban szemügyre vettem őt.
Kipirult arca, rekedt hangja, piros orra, és persze a néha-néha feltörő köhögések. Ez a nyomorult tényleg megfázott... -gondolkoztam el.
-Kell még valami?- vettem ki kezéből az üres porcelánt. 
- Nem köszönöm, az alvás jót fog tenni - mosolyodott el.
-Rendben ,akkor én elmosogatok. Jó éjt! - biccentettem felé, végül kisétáltam a konyhába.
Zajongás nélkül, óvatosan raktam vissza helyükre az eltörölt poharakat. Törölgetés közben egyre jobban megbizonyosodtam róla,hogy nem akarok a kanapén aludni. Ha már egyszer "szabadság" van, akkor legalább had pihenjem ki rendesen.
Lassan becammogtam a fürdőbe, majd ki onnan, és be a hálóba.
- Legalább most nyugodtan tudsz aludni...- sóhajtottam egyet, Chanyeolt elnézve.
  Szerencsémre az óriás nem foglalta el pont a közepén az ágyat, így szépen be tudtam slisszolni mellé. Felé fordultam és elkezdtem bámulni.
Mint valami perverz, Irene hová fejlődsz már te is...  Ha az ember mellette fekszik, nagyon nagy rá a késztetés ,hogy hozzá érjen.
-Tudod , kezdek rájönni már nem úgy tekintek rád, mint egy idol - simítottam végi arcán - Milyen forró - suttogtam.
Biztosan lázad van.
- Sokkal inkább  egy ember , aki teljesen magába bolondított - mosolyodtam el, és közel hajolva hozzá megcsókoltam.
 Igaz pár pillanat volt, mégis az örökké valóságot jelentette számomra. Egy beégetett pillanat a szívemben.
Hirtelen egy erős kar húzott magához, szorosan ölelve testemet.
-Mmm - nyüsszögte mögöttem a fiú - Még nem alszom - lehelte fülembe, amitől végig futott rajtam a hideg.
- Te átvertél ... - néztem fel rá.  Lassan kinyitotta mély barna szemeit, amik csillogtak a beszűrődő utca lámpák fényétől.
- Én nem tettem semmit - suttogta, rekedtes , gyönyörű hangján.
- De...
-Csak maradj itt kérlek - döntötte fejét az enyémre - Csak aludj ma velem... - szabad kezével állam alá nyúlt és felé fordította tekintetemet, lágy csókot hintett ajkaimra, majd lehunyva szemeit, mély álomba ringatta magát ,s engem.