2014. október 25., szombat
~ Episode 5 ~
Reggel korán keltem, hogy minden teendőmet Chanyeol ébredése előtt, eltudjam végezni. Félmosollyal az arcomon babráltam hajamat, a nagy fürdőszobai tükör előtt. Kiürült fejemben ,csak is egyetlen képkocka uralkodott : a tegnapi csók. Lassan kezdtem felfogni, mit tettem és ,hogy ő utána folytatta... Túl egyszerűnek tűnt ez az egész, mi vette rá a csókra? Miért csókolt meg? Figyelmem, már csak egyetlen egy szóra bírt koncentrálni: csók.
Lassan a reggeli készítésig is eljutottam, teát és kalácsot tettem az asztalra. Nem voltam tisztában, hogy Channie egyáltalán szereti-e, de valahogy nem tudott lekötni az ehhez tartozó aggodalom.
Te jó ég! - csapta meg arcomat a képzeletem. Hiszen láza volt, biztosan nem emlékszik semmire. Viszont ha ő nem emlékszik, akkor én sem dörgölöm az orra alá... , de amikor közel hajolt és, és ,és... Irene, nyugi. Ő nem emlékszik, így neked sem kell.
Nyugtattam magam, miközben össze kaparva összetört, kis képkockáimat vissza botorkáltam a hálószobába.
***
Miután hallottam Sun kimegy a szobából, kipattantak szemeim és azonnal a telefonomért nyúltam.
Kikerestem Baek számát, majd pötyögtetni kezdtem.
Te hallod... Csináltam egy kis hülyeséget Q_Q
Ugye nem hánytad tele a fürdőjét?
Baromarc, nem te fogyatékos! -.-" Az éjjel egy picit , izé.... megcsókoltam.
Ohh anyám borogass. Eszednél vagy? A szerződés még nem járt le, és Se Hun mit fog ehhez az egészhez szólni?
Tudom te barom, nem vagyok sötét. Lázam volt és nem bírtam magammal. Mi köze van az egészhez Sehunnak ?!!!!
Te vagy a barom Yoda, és igen is sötét vagy! Mi az ,hogy mi köze van az egészhez? Tudod, hogy mennyire oda volt érte miután haza jöttetek.
Hát aztán? Kölyök még a maknae. Csak fellángolás ...
A lány is kölyök, te mumus!
Nem jutott eszedbe jobb beszólás a mumusnál? :D
Hagyjál már, Kai itt koptatja az ágyamat, mert rosszat álmodott. Váltig állítja,hogy egy mumus van az ágya alatt...
Nem a mű madárpókról beszél,amit még Chen csapott az ágya alá?
... Mindegy, már úgy is reggel van. Te meg csinálj valamit azzal a lánnyal, imádkozz,hogy ő ne emlékezzen rá!
Frusztráltan csaptam le a telefonomat az éjjeli szekrényre, mintha annak ott lenne a helye.
Mi ütött belém? Csak egy napja vagyok itt, körülbelül három napja ismerem, miért viselkedek úgy , mintha már évek óta itt laknék? Miért kezdem egyre jobban megkedvelni?
Kezeimbe temettem arcomat és beleordítottam, nem különösebben értelmes szavakat, csak pár hangot. Forgolódtam össze vissza az ágyban addig, amíg egy éles nevetés el nem szakított a mozdulatsoromtól.
Sun állt, vagyis inkább guggolt az ajtófélfánál sírva nevetve.
- Ya! Most min nevetsz? - kiabáltam rá.
- Te most ezt komolyan kérdezed? - törölte le könnyeit, még mindig nevetve - Látnod kellett volna magadat - nyögte, szakadatlan röhögés közepette .
- Chh... Hahaha - kezdtem el én is nevetni, saját baromságomon.
-Kész a reggeli, kérsz? - tápászkodott fel.
- Ha kapok mellé egy jó forró teát ,akkor igen. A nevetéstől újra elkezdett fájni a torkom - szorongattam meg nyakamat, majd kikászálódtam a takaró alól.
- Channie... Öhm.. Nem akarsz...szóval... - méregetett egyre pirosló fejjel.
Először nem értettem min akadt meg ennyire, de amint bele pillantottam az álló tükörbe, rájöttem. Éjjelente nagyon izgága szoktam lenni, ezért gyakran a felsőm, vagy a nadrágom bánja, pontosabban lekerül rólam egy-egy ruhadarab. Most is ez történt, ráadásul a gatyával....
- Hupsz - vakargattam tarkómat kínomban, majd bugyután elvigyorodtam - Egy perc és felveszek valamit.
- Nem ajánlatos egy lány házában alsógatyában mászkálni - mondta és egy éles fordulattal kisétált a szobából.
- Na mi van ? Megerőszakolsz ? - kiáltottam utána vigyorogva.
- Hát hogyne, egy ilyen Adoniszt ki nem hagynék! - hallottam konyha felől válaszát.
Az utazótáskámból kikaptam egy melegítő nadrágot,egy felsőt és a gyorsabbikból magamra aggattam.
- Igen is Adonisz testem van - vágtam durcás fejet a konyhába érve.
- Tudom , de egy ilyen Isten csávónak is kell ennie - vágott hozzám egy konyha ruhát .
- Jól van na, értettem - ezzel le is ültem a bárszékre.
Így körbenézve egész modern ez a lakás. A konyha és a nappali egy pulttal van elválasztva, vissza gondolva a hálószoba is inkább modernebb...
-Érdekes? - vonta fel szemöldökét a velem szemben álló lány.
- Mi ? - fordultam felé , észre sem vettem ,hogy időközben össze vissza forogtam a székkel - Ja, bocsánat... - vettem fel a szokásos mosolyomat.
- Semmi baj, az emberek kíváncsiak.
- Ez igaz, ha már kíváncsiság, hogy-hogy mellettem kötöttél ki ?
- Tessék? - emelte fel hangját - Izé.. Tudod, nagyon rossz alvó vagyok , így jobb szerettem volna a saját ágyamban aludni, de ha bármi furcsaságot csináltam, akkor sajnálom. Amikor fáradt vagyok nem sok mindenre emlékszem...
- Jaaaaa - húztam el az utolsó hangot - Semmi baj, nem zavart - mosolyogtam rá.
Basszus, nem emlékszik. Mondjuk ez jó, mert így nem kell kivágnom magam, Sehun meg amiről nem tud,az nem fáj neki, de akkor miért érzem magam ennyire szarul ?
***
Nem hozta fel, szóval nem emlékszik. Micsoda megkönnyebbülés. Milyen idióta perverznek nézne ha emlékezne, te jó ég...
-Nincsen terved mára igaz? - kérdezte halkan Chanyeol, miközben majszolta a kalácsot.
- Nem igazán mehetek sehova úgy ,hogy te közben itt vagy. Mármint ne érts félre, csak nem akarlak egyedül hagyni...
- Nem gáz, ha már ide vagyunk láncolva, nem csinálunk valamit?
- Felőlem, de nem sok mindent tudunk, ha van ötleted... Várjunk csak! Neked az ágyban lenne a helyed.
- Jössz te is ? - vette fel perverz vigyorát.
- Mi van?! - néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Perverz - jelentette ki hirtelen komoly fejjel.
-Ezt mindenki félre értette volna! - okoskodtam.
- Csak a perverzek - tette fel kezeit védekezés gyanánt.
- Ez.. ez nem igaz! - pipacs fejjel kiáltottam rá.
- Csak baromkodom, úgy értettem ,hogy van a szobádban tv....
- Gyökér - hitetlenkedtem.
- Nem terveztem most lefeküdni veled.
- Mert később igen mi ? - forgattam meg a szemeimet.
Erre a manó nem mondott semmit, csak felállt és egyre csak közeledett felém, hirtelenjében csak hátra felé tudtam menni, minek következtében a falnak nyomódtam. Egyik kezével a falnak támaszkodott a másikkal pedig az én kezemet összekulcsolta sajátjával, majd azt is a falnak nyomta.
Pár centire volt az arcunk, mikor suttogni kezdett.
- Tudod szívesen látnálak ruha nélkül az ágyamban, vagy esetleg most szaggassam szét a ruháidat ? - húzta fel egyik szemöldökét.
Nem tudtam reagálni , egy szó sem esett ki a számból. Lefagytam, olyan zavarban éreztem magam ,amilyenben még soha.
- Nyugi, csak ugratlak - mosolyodott el kedvesen, majd elengedte a kezemet és ellökte magát a faltól - látszik mennyire felizgattalak - vigyorodott el kéjesen.
Erre csak mérgesen vállon csaptam, és a hálóba csoszogtam.
- Ya! Most haragszol? - jött utánam kiskutya szemekkel.
- Csak bekapcsolom a tv-t , hogy ne unatkozz itt egyedül - mosolyogtam rá.
- Egyedül ? - szomorodott el hirtelen.
- Jaj, bocs nem, itthon tartok ilyen esetekre guminőt - ironizáltam.
- Én .. sajná...- nem hagytam,hogy végig mondja.
- Nyugi, csak pattogatott kukoricát csinálok. Egy perc és jövök - kacsintottam rá, mire csak egy széles vigyort kaptam - De addig nyomás az ágyba! - parancsoltam neki.
-Rendben...
***
- Miért vannak össze zárva ? - durcázott Sehun a táncterem sarkában.
- Hagyd már, Chanyeol nem fog semmit sem csinálni - paskolta meg barátja vállát Kai.
- Már csinált - szólt közbe Baekhyun, aki napi adagját ette.
- Mi?! - pattant fel a sötét zugból Sehun.
- Ne etesd már szegényt, tudod mennyire érzékeny - pöckölte meg homlokát Xiumin.
- Áu! Ez fájt! Nem etettem, ez tény. Chanyeol sms-ben írta - bólogatott helyeslően a fiú.
- Add oda a telód - közeledett a maknae a hasát tömőhöz.
- Adja a halál - rimánkodott.
- Add ide azt a szart - türelmetlenkedett Tao is, majd kitépte a kezéből a telefont.
- Már megint min megy a vita? - nyitott be a terembe Suho.
- Chanyeol megfogja dugni a csajt, ha nem vigyáztok - folytatta Baekhyun.
- Hogy mit fog csinálni?! - kiáltott egyszerre Kai és Sehun.
- Ya! Kicsik is vannak a teremben - Szólt Baekra Lay.
- Nem vagyunk kicsik! - szóltak azonnal vissza a srácok.
- Már miért csinálna Yoda illetlen dolgokat? - kapcsolódott be Chen.
- Mert hülye és kanos - vágta rá Tao.
- Plusz lázas - javította Baek.
- Te jó ég - néztek egymásra az idősebbek.
- Lázasan egy kislányt is képes lenne.. - hüledezett Xiu.
- Fogd be! Ki ne merd mondani! - fogta be fülét Lay, akit nagyon érzékenyen érintettek a dolgok.
- Nyugi van, csak 38 fokos volt, utoljára. Ameddig nem lesz 39 vagy 40, addig csak provokálja az embert.
- Még egy napig ott lesz! Vágod? 24 óra alatt simán felmegy a láza - kétségbe esetten számolgatott Sehun.
- Akkor miért nem mentek át és vigyáztok mind kettejükre? - ajánlotta fel D.O.
- Végre egy értelmes ötlet - mosolyodott el Suho.
- Miért mondtad többes számban ? - kérdezett vissza Kai.
- Mert te is mész - mondta egyszerűen D.O.
- Már miért mennék? - ripakodott rá.
- Elegem van a sok kérdésből, csak mennyetek már - fogta fejét Tao.
-Én is mehetek ? - kérdezte ártatlanul Chen.
- NEM! - mondta a többség egyszerre.
-Miért? - vágott cuki fejet az aranyhangú.
- Szerinted hány műpók lenne az ágyukban , ha te is mennél? - nézett lenézően, tésztával a szájában Baek.
- Kai is úgy végezte,hogy hisz a mumusban egy kibaszott pók miatt - forgatta szemét Xiumin.
- Miattad volt? - nézett gyilkos szemekkel az említett Chenre.
- Oh anyám, most futnom kell mi? - pattant fel és rohant ki a teremből.
- Ha elkaplak, lenyeletem veled!-ordította utána a sötét bőrű.
- Nah mit nyeletsz le vele ? - vigyorgott Baek, mire Kai csak pipacs fejjel rákiabált.
-Ya! Nem tehetek róla, hogy gyökér álmaim vannak!
- Nézd a kis tökös be melegszik - mondta Lay.
- Jahj hagyjátok már szegényt - nézett ki a könyve mögül D.O.
Tíz perc, evés, olvasás,futás,veszekedés után Sehun és Kai útnak indult Sun háza felé.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése