-Segíthetek ? - termett mellettem Sehun.
-Öhm.. Persze, de nem lenne jobb a többiekkel lenni ?- furcsálltam kedvességét.
- Eleget vagyunk mi így is össze zárva - sóhajtott egy aprót.
- Értem, akkor jó - kapcsoltam ki a gázt, majd lehúztam a kávé főzőt.
- Nem teát iszunk ? - öntötte át a kancsóba, a forró barna löttyöt.
- Mind kettőt csinálok, hátha valaki mégis megkívánja a koffeint - nyúltam a konyhaszekrényben lévő bögrékért - vízforralót kezeltél már ugye ? - mosolyogtam rá és, az említett készülék felé mutattam.
- Igen ...
- Akkor hajrá - paskoltam meg a hátát - egy perc és jövök, valamit elfelejtettem.
Azzal ki is siettem a konyhából és, a társasághoz mentem.
-Chanyeol van egy perced? - mutattam a bejárati ajtó felé.
- Persze - pattant fel szinte azonnal, a többiek sejtelmesen csillogó szemekkel nézték végig,ahogyan az óriás felém közelít - Valami gond van ? - nézett aggódva szemeimbe.
-Csak kéne egy kis segítség odakintre... - mutattam a bejárat felé - a kávézóban hagytam a telefonom és gondoltam ha már lemegyek hozok fel nektek még pár dolgot.
- Szívesen segítek - simított végig vállamon.
-K.. köszönöm - mosolyogtam rá.
Le slattyogtunk az oldal lépcsőkön, majd a kávézó oldal ajtaján át ,célba vettük a kamra szerű helyiséget.
- Sehun mondott valamit? - szakította meg a merev csendet Chanyeol hirtelen kérdése.
Egy picit elgondolkoztam, majd válaszoltam.
-Nem igazán ,csak pár szót váltottunk - emeltem le egy kiló lisztet közben a polcról.
-Tetszik neked Chen?
- Mi van? - fordultam felé azonnal - már miért tetszene? Vagyis remek pasi, aranyos kedves meg minden, de nem tetszik - hüledezve méregettem az ajtóban támaszkodó, idegesen ide-oda pillantgató fiút.
-Értem, na és én ? - nézett egyenesen a szemembe .
Abban a pillanatban, leejtettem a kezem ügyében forgó lisztet és, az igen egyértelmű kérdés feladójára bámultam, paradicsomokat megszégyenítő színnel.
Nem tudtam megszólalni, csak néztem őt pipacs fejjel.
Mikor rájött a szituáció tartalmára, ő is vöröslő arccal, óriási szemekkel bámult.
- Szerintem jobb lesz ha, a többieket is lehívjuk. Sokáig fog tartani ennek a feltakarítása... - mutattam a leejtett liszt szétszórt szemcséire.
- Felfutok értük - fordult meg azon nyomban Chanyeol.
-Várj! - dobtam felé a lakás kulcsot, amit sikeresen elkapott.
- Hát ez ?
-Miután ki jöttetek zárd be kérlek!
-Oké... -indult a kijárat felé.
***
- Na mi van? Lecserélt Chanyeolra ? -vigyorgott Kai.
- Ezek szerint... - huppant le a az említett helyére Sehun.
-A végén még nyert ügye lesz - ivott bele az édes italába Chen.
- Zavar ? - húzta fel szemöldökét Tao.
- Nem különösebben - rántott vállat JongDae.
- Engem igen - jelentette ki nemes egyszerűséggel a maknae.
- Mi a ? - kiabált fel hirtelen az M maknaeja - Kai te barom! Leköptél kávával!
- Hú milyen port kavartál te itt - osztotta le az énekes madár .
- Srácok, azonnal töröljétek fel! Mi van ha nem jön ki a folt? - pánikolt be a leader.
- Ti meg mi a fészkes francot műveltek? - bukott ki a csodálkozó Chanyeol.
- Véletlen volt! - magyarázta azonnal Suho.
- Elhiszem ... - sóhajtott az óriás, elnézve a kiköpött kávét az asztalon és, a terítőn .
- Sun- t hol hagytad? - érdeklődött Jongin.
- Ja igen, szóval volt egy kisebb incidens és inkább lent folytatnánk a dolgokat - vakargatta tarkóját.
-Incidens? - emelte fel fejét a törölgetésből Jongdae.
- Egy kisebb ütközés történt a liszttel...
- Ütközés? - nézett hitetlenül Sehun.
- A liszttel? - csatlakozott Kai is.
- Taperásztad a lányt vagy mi ? - gyűrte össze a kávé áztatta zsepiket Tao.
- Tuti - állt fel helyéről Chen.
-Szegény egy perverzzel volt össze zárva több mint öt percig... -rázta fejét Suho.
- Hagyjatok már ti nyomorékok, csak gyertek már! - forgatta meg szemét a manó és az ajtó mellé állt, készenlétben helyezve magát a zárásra.
Szépen lassan mindenki kiért épségben, ital mentesen a lakásból. Chanyeol gyorsan kulcsra zárta az ajtót és már futott is a többiek után.
***
A lisztnek még csak a negyedét söpörtem fel, amikor hallottam az ajtó nyitódását. Pár másodperc elteltével Chanyeol újra az ajtóban állt.
-Na? - néztem fel rá?
-Bezártam, ahogy kérted - dobta felém a kulcsomat.
-Köszönöm - vágtam zsebre az említett tárgyat.
-Megyek megnézem a majmokat hátha szétrobbantják a kávézót.
- Fegyelmezd őket Chanyeol! - kiáltottam utána. Furcsa volt kimondani úgy a nevét, hogy nem csak egy képernyő mögött van, reagált rá.
- Meglesz! - kacsintott és elvigyorodott.
Pár perc újabb egyedül lét után, azt hittem a happy virusom tért vissza ,de nem így lett.
- Miért csinálod egyedül? - guggolt le elém Sehun.
- Én vagyok a házi gazda nem igaz? - söprögettem tovább a kézi, apró, kék kefével a padlót.
- Fogom a lapátot, így legalább egy picivel gyorsabban fogunk végezni - sétált az ajtó melletti tárgyhoz.
-Köszönöm - biccentettem.
- Miért pont Chanyeol?
Már megint egy zavarba ejtő, idegesítő kérdés. Mi van ma mindenkivel? Dilibogyót rágcsálnak kokain helyett vagy mi ? Sehun folyamatosan éles tekintettel bámult rám, a válaszomra várva.
-Miért kérdezed? - próbáltam nem mutatni feszültségemet.
- Mert kíváncsi vagyok - húzta félmosolyra száját.
- Nem mondtam ,hogy kedvelem - mondtam holt egyszerűen.
- Nem kell hozzá mondanod, látszik - tartotta továbbra is a lapátot.
Én csak a lisztet bámulva válaszolgattam kérdéseire, kisebb körívekben. Semmi konkrétat nem akartam elmondani neki.
- Jó legyen, de nem mindig ő volt az első.
-Hát ? - kezdett egyre jobban kíváncsiskodni.
- Valamikor te voltál az... -suttogtam olyan halkan, amennyire csak tudtam.
- Akkor van esélyem - vigyorodott el.
- Ne haragudj,de ezt nem hinném - ingattam meg fejemet.
- Miért is? - emelte fel egyik szemöldökét.
-Mert te nem ő vagy - néztem rá komolyan. Szerencsémre éppen végeztünk a liszt feltakarításával , kikaptam a kezéből a lapátot, majd a kukához sétáltam.
Mintha mi sem történt volna, csoszogtam oda a srácokhoz.
Egész jól eltelt az este, Sehunhoz nem igazán mertem szólni, bár ő sem tüntetett nekem különösebb figyelmet. Vicces volt hallgatni a történeteiket. Meséltek a többi tagról is. Azt mondták legközelebb mindenképp látnom kell Baekhyunt és Layt. Tao időközben beszámolt a fent létrejött kávés foltról, aminek nem örültem, de az, ahogyan elképzelem őket takarítás közben ,mindent kárpótolt.
Sok olyan dolgot tudtam meg,amit még álmomban sem gondoltam volna. Összességében egy energikus társaság közepére csöppentem. Másnap nekik szabadnapjuk van ,így megígérték beugranak hozzám .Mikor elég későnek ítéltem az időt (pontosabban 2 órakor ) , elküldtem őket. Tudom nem szép dolog őket kirakni, de még is csak kell valamennyit pihenniük.
Lassan egyértelműen kitessékeltem őket. Sorban, egyesével köszöntek el.
Chen ha lehet mondani "szokásos" öleléssel köszönt el.
A többiek a meghajlásnál maradtak, végül Sehun és Chanyeol maradtak hátra.
Sehun mellém lépett és egy fél karos ölelésre húzott.
- Megkaparintalak - súgta fülembe, majd az autójukhoz sétált.
Chanyeol végül elém lépett és kitárta karjait.
-Egy apró ölelést én is megérdemlek nem ? - mosolygott szélesen, mint aki várja a napi adagját.
- De... -forgattam meg szemeimet én is mosolyra húzva számat.
Szoros ölelésre húzott, olyan melegséget éreztem ,amit eddig soha. Nem akartam elengedni és szorításából ítélve ő sem.
-Köszönöm, hogy kibírtál minket - mondta halkan.
-Semmiség - paskoltam meg aprón vállát, majd elszakadtunk egymástól.
- Sokat jelent nekem .. - tűrt el egy kósza tincset , fülem mögé.
- Vigyázz magadra! - mosolyogtam szégyellősen.
-Szia! - integetett.
-Szia! - viszonoztam a gesztust.
Végig néztem,ahogyan beszállnak a nagyobb járműbe, és elhajtanak.
Aznap, nyugodtan, fáradtan és boldogan aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése